?

Log in

No account? Create an account
 
 
07 December 2010 @ 08:10 pm
Mindennapok  
Az utóbbi időben úgy érzem kicsit elhatárolódtam mindenkitől, kivétel azoktól, akikkel mindennap találkozok. Sajnálom, tényleg, de azt hiszem most élem ezen korszakom. Talán két év múlva újra a régi leszek. De addig..., addig megpróbálok így is boldog lenni. 

Nesze nekem szerelem. Én is tudom, hogy mikor és kibe kell beleszeretni. Sosem fogom elfelejteni, mikor este felhívott. G <3 

Szeretnék írni, valami mást, valami silányat, hogy aztán valami jobbat és jobbat írhassak. De... nem tudok, csak olyat ami az iskolába kell, vagy az újságba. Szabadon akarok fogalmazni, játszani a karaktereimmel, különleges szavakat adni az olvasóknak. Hiányzik. Manapság csak ilyen apróságokra futja tőlem:
‎"Sírni.... mindig csak sírni...
Az emberek mindig csak sírnak.
De sír az ég is a könnyű zápor súlyától elnehezülve a fuldokló égszakadásig.
A hangszerek vonyítva küszködnek, hogy visszatartsák könnyeiket.
De végül... mindannyian csak sírni tudunk.""Vércseppek és véráztatta hófehér tollpihék szállnak alá - angyalok harcolnak fent a végtelenben."
‎"Hát nem látjátok? Csak hazug mosolyokkal ámít titeket!"
‎"Fáj, fáj, fáj, fáj! Hát nem hallod a halál hörgéseimet?"
‎"Ha egyvalamit kívánhatnék az élettől, azt kérném, hogy angyalszárnyakon szállhassak az égszínkék égbolton. Mert semmi mást nem szeretnék jobban, mint egyre feljebb szállni, de... a zuhanórepülés elkerülhetetlen."
‎"Magadba roskadva állsz az esőben, majd felcsuklasz, karodat felemelve a homlokodra támasztod és felnézel. A cseppek arcodat cirógatják aztán rájössz. Rájössz, hogy neked nem itt a helyed, mert hiába hiszel benne, ez nem igaz."
 
 
 
Vikijarithka on December 7th, 2010 08:16 pm (UTC)
Rajtad áll a döntés, hogy kapcsolatot tartasz-e az emberekkel vagy sem :) Ha úgy érzed, most kell ez az elvonulás, akkor emiatt nem kell magyarázkodnod. Ha kell, hát kell.
Ha pedig úgy lennél boldog, hogy nem vágod el magad az emberektől, akkor ne tedd. Nem mindig könnyebb a változás magányos farkasként.

"Szeretnék írni, valami mást, valami silányat, hogy aztán valami jobbat és jobbat írhassak."
Remélem, sikerül :) Csak szerintem ne úgy állj hozzá, hogy feltétlen csak silány lehet az, amit elsőnek kiadnál a kezedből. Vissza kell még rázódnod, de ha nem hagyod, nem lesz silány munka.

"Szabadon akarok fogalmazni, játszani a karaktereimmel, különleges szavakat adni az olvasóknak. Hiányzik. Manapság csak ilyen apróságokra futja tőlem..."
Ha elfogadsz tőlem egy jó tanácsot ^^ Tényleg nem azért mondom, csak én úgy látom, egyelőre az a legnagyobb baj (az idézett szövegeket is végig olvasva), hogy nagyon erőlteted. Legfőképpen ezt a "különleges szavakat adni az olvasóknak" részt. Azt hiszem, te ezt valahol szó szerint veszed. Mert mindegyik idézet nagyon szép és nagyon érzékletes képet ad át egytől egyig... de sokak, tudod? Mármint sok a jelző és érezni rajtuk, hogy nem egyszerűen kijöttek belőled, hanem végig gondoltad őket, nem egyszer, valami igazán különlegest akartál megfogalmazni, de... Szerintem szebb, mikor önmagad adod és mindazt, ami kijön belőled. A barokk csicsa és körmondatok szövevénye néha kevesebb szépséget ad, mint az egyszerű csillogás.
Írd azt, ami jön :) Ha ez egy csöndesen, egymás kezét fogó JongMin egyperces, akkor azt.
És tényleg nem bántásból mondtam mindezt, csak én így éreztem a postod alapján, bár az sem kizárt, hogy tévedek :)
yoshikomatsuo: Sagayoshikomatsuo on December 8th, 2010 06:09 pm (UTC)
Tegnap este még pont elcsíptem és megkönnyeztem. Főleg az elejét, jól esik a megértés, a tanács és, hogy nem vádolsz.

Most épp szalagavatóra írunk beszédet. Jól esik. Meg mikor médián kellett forgatókönyvet írni. *sóhaj* Jól estek, nagyon. Tényleg szeretnék írni úgy, mint régen. Csak nem is tudom... valami kettétört bennem, azt hiszem.

Tőled mindig elfogadok egy vagy akár számtalan jó tanácsot, mert tudom, hogy csak segíteni akarsz, támogatni. ((Amiért nagyon hálás vagyok - és tudod, könnycseppek potyognak.))
Azt hiszem ki is jött belőlem, meg utána át is gondoltam, fogalmaztam.
JongMin *sóhajt* Hiányoznak, mindenki úgy hiányzik, néha úgy érzem cserben hagytam őket, mert nem foglalkozok mindenkivel úgy, mint régen.

Őszintén nem tudom mi van velem. Nem csak az, hogy szétestem, hanem kihunyt bennem valami, valami, ami régen rengeteget jelentett nekem. És a legborzasztóbb az, hogy fogalmam sincs, hogy mi is volt ez. Most csak... csak haladok az árral. Talán újra meg kell tanulnom érdeklődni, küzdeni azért, amit szeretek? Nem tudom, őszintén nem tudom.

Köszönöm! *ölel*
Vikijarithka on December 9th, 2010 06:37 pm (UTC)
Miért vádolnálak? Sem okom nincs, sem jogom, hogy vádoljalak, mert most még annyira sem vagyok az életed része, mint korábban, és semmilyen háttérinformációt nem tudok arról, miért határolódtál most így el az emberektől vagy miért nem megy az írás :)

Kis lépésekben előre. Tudod, szerintem mindenkinél vannak ilyen időszakok. Nekem is volt. És tudom, hogy ez most nagyon ijesztő. "Mi lesz, ha sosem fog újra menni?" Az én fejemben is sokszor megfordult ez. De hidd el, túl leszel rajta. Csak van, mikor az írói léleknél is betelik a pohár és egyszerűen nem megy... De aztán majd teljesen váratlanul újra dőlni fognak belőled a szavak. Csak próbálkozz - mint most. Ezzel a szalagavatós beszéddel vagy a forgatókönyvvel :)

*Ölel* Ne tessék sírni :) Ha tudok, tényleg segítek.
Igen, ez valahol érződött rajtuk. Mondom, nem mintha baj lenne, csak egyelőre látszik rajtuk, hogy az írói válságos időszakodban vagy. Hidd el, meg fog törni a jég előbb-utóbb.
Foglalkozol velük, mikor már úgy érzed, hogy tudsz :) Néha kell egy kis más... emiatt ne érezd úgy, hogy cserben hagytad őket. Várni fognak.

Szerintem csak nem ésszel kellene irányítanod az érzelmi oldaladat. A szívedet. Szerintem a legnagyobb gond az, hogy mindenkinek meg akarsz felelni és ez az árral úszás sem teljesen kontroll nélküli, hanem valahol tudatos... Egyszerűen csak hagyni kell, az eszed gondolkozzon és a szívedé legyenek az érzések :)

Nincsen mit <3
Ellie: Key││bbkerynr on December 19th, 2010 11:00 pm (UTC)
Shi~ Nagyon eltűntél, de ha most kell egy kis nyugi és magány, akkor kell, ez érthető. Remélem, hogy minden rendben lesz veled és túljutsz a dolgokon, amik most nehezítik az életedet. Ilyen korszak talán minden ember életében van, kinek hosszabb, kinek rövidebb, de meglátod, javulni fog majd minden. Remélem, hogy majd az lj-s közösségbe is visszatérsz nemsokára.
Próbáld meg pozitívan látni a dolgokat, még ha ez néha lehetetlenségnek is tűnik és ne hagyd, hogy legyűrjenek a rossz dolgok.
Vigyázz magadra~